Bizony. Néha semmi más kézenfekvő dolog nem jut az ember eszébe, mint venni egy alig használt stukkert a fekete piacon, majd bumm a fejbe halott vagy haver jeligére írni egy igen szép és megható búcsú üzenetet. A sötétség vonz. Nem az élet hiábavalósága számít már, hanem csak egy rövidzárlat, a cinikus ember idegpályáján. A fekete vonz mert a színek tökéletes hiánya. A hiány tökéletesége vonz. A sötétség vonz, mert szemben áll a napalokból álló hétköznapokkal. Lázadás van benne. A lázadás vonz, megszegni a szabályt, kitolni a világgal, ahogy csak tudd az ember, ahogy csak lehet. Van benne valami alig érzékelhető kisértet, egyfajta elmebaj amit Edgar Allen Poe úgy hívott a perverzió démona. Vonz a perverzió démona, egyre sötétebb örvények felé, az útvesztőkbe, szakadék szélére. A fölöslegesség túlfokozott metafikai érzete vonz. Ugrásra csábít, vagy inkább meghuzzam a ravaszt? A döntésképtelenség vonz. A fenséges apátia, a cinikusok sztoikus nyugalma...
